Erre a kérdésre számomra Osváth Erika (Oxford Kiadó) fogalmazta meg a leghitelesebb választ a ” Türelem angolt terem” című blogbejegyzésében, engedjétek meg, hogy a teljesség igénye nélkül ebből most idézzek, olvassátok el mert érdemes, szeretettel ajánlom figyelmetekbe!
“Bizonyára ismerős az a mondat, hogy „A gyerek egyszer tanuljon meg rendesen az anyanyelvén, majd az iskolában ráér idegen nyelvet tanulni!” Én is hasonlót mondogattam érdeklődő szülőknek: „Majd ráér.” Mindez addig tartott míg az óvodás lányaim természetes kíváncsiságától hajtva, egy angolovis csoportot verbuváltam, amin keresztül a gyerekek bebizonyították mennyire érdemes az angol nyelvvel foglalkozni már óvodás korban is.
Miért kezdje el a gyerekem az „angolozást” már óvodás korban?
Mert ekkor még ugyanolyan módon sajátítja el az idegen nyelvet, mint a saját anyanyelvét: könnyedén és görcsök nélkül. Természetes adottságára támaszkodva megfigyeli a környezetében elhangzottakat, és következtet a kifejezések értelmére, megfigyeli a kifejezések hangzását, hangsúlyozását. Nincsenek az iskolai oktatás során már jelentkező kötöttségek által korlátolva, így csakis a gyermeki kíváncsiságuk és játékkedvük által motiválva sajátítják el az új nyelvet.
Az „angolozás” felruházza a gyerekeket olyan tanulási készségekkel, amiket a későbbiekben vagy más nyelvek tanulása során is tud majd kamatoztatni. Például kialakul bennük az a nagyon hasznos készség, hogy, egy mesében hallott ismeretlen szó vagy szavak értelmére rájöjjenek a látott képek-, az addig történtek alapján. Óvodás korban a természetes kíváncsiságuknak óriási a hajtóereje. Ezért, ha egy ismeretlen szóval, mondattal találkoznak egy mese vagy játék során, nem esnek pánikba, hanem megpróbálnak a rendelkezésükre álló képekből, látott mozdulatokból, egyéb megértett szavakból rájönni az ismeretlen értelmére. Ez a tanulási készség óriási segítségükre lesz bármilyen tantárgy tanulásakor, és rendelkezésükre áll majd új dolgok felfedezésekor.
Nem gátolja őket, ha hibáznak, hanem ezeket összehasonlítják a tanártól, szülőtől, CD-ROM-on hallottakkal és természetüktől fogva ezt utánozzák majd. Így képesek saját megfigyeléseik alapján kijavítani önmagukat. Az egyik leghatékonyabb tanulási készség ennek a folyamatnak a használata – bármilyen tantárgyról is legyen szó: kísérletezik egy új szóval, kifejezéssel, összehasonlítja a hallottakkal, látottakkal – például kiejtés során, apa vagy a tanárnéni hová teszi a nyelvét, hogy „th” hang „angolos” legyen -, felfedezi a különbségeket, újra kísérletezik az újonnan hallottakkal, esetleg más szituációkban is. Ez a folyamat észrevétlenül és állandóan működik úgy az anyanyelv elsajátításakor mind a korai – óvodai angol nyelvtanulás során. Ha ezt felismerjük és lehetővé tesszük gyerekünk számára az „angolovizást”, ez a nélkülözhetetlen tanulási készség a későbbiekben is felgyorsítja a nyelv elsajátításának ütemét.
A tanulási készségeken belül a gyermek hozzászokik az anyanyelvétől eltérő hangokhoz és nyelvritmushoz, ezeket felismeri, és könnyebben tudja utánozni, kiejteni ezeket. Például ösztönösen rájön, hogy miként kell a hangképző szerveit használni, hogy különböző hangok jöjjenek létre, ugyanúgy, mint anyanyelve hangjainak elsajátítása során. A kiejtést tanulják a leggyorsabban a gyerekek ebben a korban, és ha ez már ovis korban természetessé válik számukra, nagy előnyükre lesz a későbbi nyelvtanulás folyamán, bármilyen nyelvről is legyen szó.
Óvodás korban a nyelv elsajátítása nyelvi mozgásos játékokon, mondókákon, hallott és előadott meséken, dalokon, logikai készségfejlesztésen keresztül történik. Mindezek a foglakozások megfelelnek a korbeli sajátosságaiknak, ugyanúgy mint az óvodában, és élvezetessé teszik számukra a mindennapi játékot, továbbá sikerélményt nyújt a nyelv megértése vagy használatakor. Például, egyszerű angol nyelvű meséket is tudnak nézni és nagyjából megértik; egyszerű kérdésekre válaszolni külföldiekkel való találkozás során; angolul is mondókázni játék, például legózás vagy rajzolás közben, angolul is énekelgetni oviba menet, vicces rímeket gyártani.
Az iskolai nyelvtanuláshoz való hozzáállása pozitív lesz. Ezt nagyon fontosnak tartom,mert jelenleg az iskolai teljesítmény orientált nyelvoktatás során, az elvárások súlya alatt a gyerekekben sok-sok görcs alakul ki. Lehet, hogy az iskolában nyelvtani feladatokat és teszteket kitűnően meg tudnak oldani, de nem mernek megszólalni angolul, ha hirtelen anya egyik angol ismerőse jön vacsorára. Óvodás korban a gyerekek számára az angol nyelv csak egy további játékos eszköz, ami később, az iskolai tanulás során is kommunikációs eszközzé válik. Azok a gyerekek, akik ilyen játékokon keresztül találkoztak a nyelvvel először, sokkal bátrabban fognak kísérletezni a tanult nyelvvel, különböző szerkezetekkel, szavakkal, kiejtéssel. Így az iskolai nyelvtanuláskor is jobban helyt tudnak állni.
A gyerekek ebben a korban a nyelvvel együtt magukba szívják a hozzá tartozó kultúrát is. Megtanulják, hogy szokás köszönni, kérni valamit, megköszönni, udvariasan visszautasítani angolul, és sorolhatnám tovább. Ezáltal arra is fokozatosan maguktól rájönnek, hogy minden nyelvhez tartozó kultúrában mások a viselkedési szokások, ezeket természetesen és könnyedén elfogadják és alkalmazkodnak hozzá iskolás, illetve felnőtt korukban. A másság elfogadására és toleranciára nevel észrevétlenül.
Nem fog a saját anyanyelve elsajátításának kárára menni?
Határozottan nem. Az anyanyelvük elsajátítása attól függ, hogy gyermekünk mennyi mesét, verset hall magyarul – az anyanyelvén. Az angol nyelv elsajátítása „angolovis” keretek között úgyis később kezdődik el, három éves korban, és sokkal egyszerűbb fogalmakat és ennek megfelelő nyelvet fed le, mint amit már anyanyelvükön tudnak. Az mindenképpen nagyon fontos, hogy minél többet olvassunk vagy mondjunk mesét, verset gyerekeinknek az anyanyelvükön, mert ez a későbbiekben kihatással lesz az idegen nyelven elsajátítandó választékos nyelvtudására is. Minél választékosabban beszél magyarul, annál nagyobb eséllyel fog választékosan beszélni a tanult idegen nyelven.
Még nem ismeri a nyelvtani szerkezeteket magyarul sem, hogyan tudná ezeket elsajátítani angolul?
Nem kell ismernie a magyar nyelvtant ahhoz, hogy új nyelvet sajátítson el. Óvodás korban, egészen kisiskolás korig a gyerekek kifejezéseket sajátítanak el, amik meghatározott, számukra hasznos funkciókat töltenek be. Tehát nem nyelvtani szerkezetek alapján rögzül bennük egy-egy új mondat. Íme egy példa ilyen kifejezésekre: ‘Where’s Densel?‘ (Hol van Densel?) ‘Where are your shoes?‘ (Hol van a cipőd?). Mindkét kérdésben a gyerekeknek nyilvánvaló a gesztusokból, a történtekből, látottakból, hallottakból, hogy valamit vagy valakit keresünk. Ez a két kérdés funkciója, és ennek alapján figyelik meg, tárolják a kifejezés értelmét. Aztán amikor készen állnak a használatára, kísérleteznek vele, és maguktól minden kényszertől mentesen azt kérdik anyától este – ez egy saját gyerekeimtől merített példa -, hogy ‘Where dad?’ (Apa hol?), ami teljesen érthető: a gyermekem érdeklődik, hogy hol van apa, miért nem ért még haza. Ugye ismerős a helyzet? Valós, és a gyerekek angolul is helyt állnak benne. Hurrá!
Hogyan tanulnak idegen nyelvet a gyerekek 3-7 éves korban?
Mint az anyanyelvüket. Ebben a korban a gyerekek nem tudatosan tanulnak, és nem köti őket semmilyen logikai szabály. Ők játszani szeretnek, és csak akkor kommunikálnak, ha annak értelmét látják az ő világuknak megfelelően. Az a hiedelem járja, hogy „a kicsikre csak úgy ragad az új nyelv”, de ezt összetévesztik az ebben a korban jellemző gyermeki nyitottsággal, kíváncsisággal, ami természetükből fakad. Tudományosan bizonyított tény, hogy, bizony, elég lassú az idegennyelv elsajátításának üteme ebben a korban, tehát nagy-nagy türelemmel kell lennünk mind szülőként mind tanárként. Ugyanúgy mint az anyanyelvük elsajátításakor, a gyerekeknek szükségük van egy ‘néma’, csak hallgatási szakaszra, amikor még nem akarnak megszólalni. Ez része a természetes nyelvelsajátítási folyamatnak.
Ugyanolyan korosztályuknak megfelelő tevékenységeken keresztül sajátítják el az angol nyelvet, tehát az óvodai foglakozásoknak megfelelő készségfejlesztés és tudás átadás szükséges – csak ezúttal angol nyelven.”
Ha szeretnétek a teljes cikket elolvasni, akkor ezt a linkajánlóban megtehetitek, illetve még sok más érdekes, a témával kapcsolatos és egyéb cikkeket is olvashattok.
Szeretettel várunk minden érdeklődő kisgyermeket a Happy-English Nyelviskolába! 🙂
Mikor érdemes elkezdeni angolul tanulni?
Erre a kérdésre számomra Osváth Erika (Oxford Kiadó) fogalmazta meg a leghitelesebb választ a ” Türelem angolt terem” című blogbejegyzésében, engedjétek meg, hogy a teljesség igénye nélkül ebből most idézzek, olvassátok el mert érdemes, szeretettel ajánlom figyelmetekbe!
“Bizonyára ismerős az a mondat, hogy „A gyerek egyszer tanuljon meg rendesen az anyanyelvén, majd az iskolában ráér idegen nyelvet tanulni!” Én is hasonlót mondogattam érdeklődő szülőknek: „Majd ráér.” Mindez addig tartott míg az óvodás lányaim természetes kíváncsiságától hajtva, egy angolovis csoportot verbuváltam, amin keresztül a gyerekek bebizonyították mennyire érdemes az angol nyelvvel foglalkozni már óvodás korban is.
Miért kezdje el a gyerekem az „angolozást” már óvodás korban?
Mert ekkor még ugyanolyan módon sajátítja el az idegen nyelvet, mint a saját anyanyelvét: könnyedén és görcsök nélkül. Természetes adottságára támaszkodva megfigyeli a környezetében elhangzottakat, és következtet a kifejezések értelmére, megfigyeli a kifejezések hangzását, hangsúlyozását. Nincsenek az iskolai oktatás során már jelentkező kötöttségek által korlátolva, így csakis a gyermeki kíváncsiságuk és játékkedvük által motiválva sajátítják el az új nyelvet.
Az „angolozás” felruházza a gyerekeket olyan tanulási készségekkel, amiket a későbbiekben vagy más nyelvek tanulása során is tud majd kamatoztatni. Például kialakul bennük az a nagyon hasznos készség, hogy, egy mesében hallott ismeretlen szó vagy szavak értelmére rájöjjenek a látott képek-, az addig történtek alapján. Óvodás korban a természetes kíváncsiságuknak óriási a hajtóereje. Ezért, ha egy ismeretlen szóval, mondattal találkoznak egy mese vagy játék során, nem esnek pánikba, hanem megpróbálnak a rendelkezésükre álló képekből, látott mozdulatokból, egyéb megértett szavakból rájönni az ismeretlen értelmére. Ez a tanulási készség óriási segítségükre lesz bármilyen tantárgy tanulásakor, és rendelkezésükre áll majd új dolgok felfedezésekor.
Nem gátolja őket, ha hibáznak, hanem ezeket összehasonlítják a tanártól, szülőtől, CD-ROM-on hallottakkal és természetüktől fogva ezt utánozzák majd. Így képesek saját megfigyeléseik alapján kijavítani önmagukat. Az egyik leghatékonyabb tanulási készség ennek a folyamatnak a használata – bármilyen tantárgyról is legyen szó: kísérletezik egy új szóval, kifejezéssel, összehasonlítja a hallottakkal, látottakkal – például kiejtés során, apa vagy a tanárnéni hová teszi a nyelvét, hogy „th” hang „angolos” legyen -, felfedezi a különbségeket, újra kísérletezik az újonnan hallottakkal, esetleg más szituációkban is. Ez a folyamat észrevétlenül és állandóan működik úgy az anyanyelv elsajátításakor mind a korai – óvodai angol nyelvtanulás során. Ha ezt felismerjük és lehetővé tesszük gyerekünk számára az „angolovizást”, ez a nélkülözhetetlen tanulási készség a későbbiekben is felgyorsítja a nyelv elsajátításának ütemét.
A tanulási készségeken belül a gyermek hozzászokik az anyanyelvétől eltérő hangokhoz és nyelvritmushoz, ezeket felismeri, és könnyebben tudja utánozni, kiejteni ezeket. Például ösztönösen rájön, hogy miként kell a hangképző szerveit használni, hogy különböző hangok jöjjenek létre, ugyanúgy, mint anyanyelve hangjainak elsajátítása során. A kiejtést tanulják a leggyorsabban a gyerekek ebben a korban, és ha ez már ovis korban természetessé válik számukra, nagy előnyükre lesz a későbbi nyelvtanulás folyamán, bármilyen nyelvről is legyen szó.
Óvodás korban a nyelv elsajátítása nyelvi mozgásos játékokon, mondókákon, hallott és előadott meséken, dalokon, logikai készségfejlesztésen keresztül történik. Mindezek a foglakozások megfelelnek a korbeli sajátosságaiknak, ugyanúgy mint az óvodában, és élvezetessé teszik számukra a mindennapi játékot, továbbá sikerélményt nyújt a nyelv megértése vagy használatakor. Például, egyszerű angol nyelvű meséket is tudnak nézni és nagyjából megértik; egyszerű kérdésekre válaszolni külföldiekkel való találkozás során; angolul is mondókázni játék, például legózás vagy rajzolás közben, angolul is énekelgetni oviba menet, vicces rímeket gyártani.
Az iskolai nyelvtanuláshoz való hozzáállása pozitív lesz. Ezt nagyon fontosnak tartom,mert jelenleg az iskolai teljesítmény orientált nyelvoktatás során, az elvárások súlya alatt a gyerekekben sok-sok görcs alakul ki. Lehet, hogy az iskolában nyelvtani feladatokat és teszteket kitűnően meg tudnak oldani, de nem mernek megszólalni angolul, ha hirtelen anya egyik angol ismerőse jön vacsorára. Óvodás korban a gyerekek számára az angol nyelv csak egy további játékos eszköz, ami később, az iskolai tanulás során is kommunikációs eszközzé válik. Azok a gyerekek, akik ilyen játékokon keresztül találkoztak a nyelvvel először, sokkal bátrabban fognak kísérletezni a tanult nyelvvel, különböző szerkezetekkel, szavakkal, kiejtéssel. Így az iskolai nyelvtanuláskor is jobban helyt tudnak állni.
A gyerekek ebben a korban a nyelvvel együtt magukba szívják a hozzá tartozó kultúrát is. Megtanulják, hogy szokás köszönni, kérni valamit, megköszönni, udvariasan visszautasítani angolul, és sorolhatnám tovább. Ezáltal arra is fokozatosan maguktól rájönnek, hogy minden nyelvhez tartozó kultúrában mások a viselkedési szokások, ezeket természetesen és könnyedén elfogadják és alkalmazkodnak hozzá iskolás, illetve felnőtt korukban. A másság elfogadására és toleranciára nevel észrevétlenül.
Nem fog a saját anyanyelve elsajátításának kárára menni?
Határozottan nem. Az anyanyelvük elsajátítása attól függ, hogy gyermekünk mennyi mesét, verset hall magyarul – az anyanyelvén. Az angol nyelv elsajátítása „angolovis” keretek között úgyis később kezdődik el, három éves korban, és sokkal egyszerűbb fogalmakat és ennek megfelelő nyelvet fed le, mint amit már anyanyelvükön tudnak. Az mindenképpen nagyon fontos, hogy minél többet olvassunk vagy mondjunk mesét, verset gyerekeinknek az anyanyelvükön, mert ez a későbbiekben kihatással lesz az idegen nyelven elsajátítandó választékos nyelvtudására is. Minél választékosabban beszél magyarul, annál nagyobb eséllyel fog választékosan beszélni a tanult idegen nyelven.
Még nem ismeri a nyelvtani szerkezeteket magyarul sem, hogyan tudná ezeket elsajátítani angolul?
Nem kell ismernie a magyar nyelvtant ahhoz, hogy új nyelvet sajátítson el. Óvodás korban, egészen kisiskolás korig a gyerekek kifejezéseket sajátítanak el, amik meghatározott, számukra hasznos funkciókat töltenek be. Tehát nem nyelvtani szerkezetek alapján rögzül bennük egy-egy új mondat. Íme egy példa ilyen kifejezésekre: ‘Where’s Densel?‘ (Hol van Densel?) ‘Where are your shoes?‘ (Hol van a cipőd?). Mindkét kérdésben a gyerekeknek nyilvánvaló a gesztusokból, a történtekből, látottakból, hallottakból, hogy valamit vagy valakit keresünk. Ez a két kérdés funkciója, és ennek alapján figyelik meg, tárolják a kifejezés értelmét. Aztán amikor készen állnak a használatára, kísérleteznek vele, és maguktól minden kényszertől mentesen azt kérdik anyától este – ez egy saját gyerekeimtől merített példa -, hogy ‘Where dad?’ (Apa hol?), ami teljesen érthető: a gyermekem érdeklődik, hogy hol van apa, miért nem ért még haza. Ugye ismerős a helyzet? Valós, és a gyerekek angolul is helyt állnak benne. Hurrá!
Hogyan tanulnak idegen nyelvet a gyerekek 3-7 éves korban?
Mint az anyanyelvüket. Ebben a korban a gyerekek nem tudatosan tanulnak, és nem köti őket semmilyen logikai szabály. Ők játszani szeretnek, és csak akkor kommunikálnak, ha annak értelmét látják az ő világuknak megfelelően. Az a hiedelem járja, hogy „a kicsikre csak úgy ragad az új nyelv”, de ezt összetévesztik az ebben a korban jellemző gyermeki nyitottsággal, kíváncsisággal, ami természetükből fakad. Tudományosan bizonyított tény, hogy, bizony, elég lassú az idegennyelv elsajátításának üteme ebben a korban, tehát nagy-nagy türelemmel kell lennünk mind szülőként mind tanárként. Ugyanúgy mint az anyanyelvük elsajátításakor, a gyerekeknek szükségük van egy ‘néma’, csak hallgatási szakaszra, amikor még nem akarnak megszólalni. Ez része a természetes nyelvelsajátítási folyamatnak.
Ugyanolyan korosztályuknak megfelelő tevékenységeken keresztül sajátítják el az angol nyelvet, tehát az óvodai foglakozásoknak megfelelő készségfejlesztés és tudás átadás szükséges – csak ezúttal angol nyelven.”
Ha szeretnétek a teljes cikket elolvasni, akkor ezt a linkajánlóban megtehetitek, illetve még sok más érdekes, a témával kapcsolatos és egyéb cikkeket is olvashattok.
Szeretettel várunk minden érdeklődő kisgyermeket a Happy-English Nyelviskolába! 🙂